2010. május 25., kedd

Pünkösdi kiruccanás

Pár napja Máté barátom megkérdezte, nincs-e kedvem velük tartani a hétfői fotózáson, ami a Balaton melletti Dörgicsén lenne. Mondta azt is, hogy visszafele jövet megállunk Székesfehérváron ahol Sarkadi Nagy Balunak performance-szal egybekötött kiállításmegnyitója lesz. Mondtam neki hogy érdekel a dolog, viszont aznap estére már volt programom. Annyiban maradtunk, hogy másnap felhívom és szólok hogy döntöttem. A döntés igen nehéz volt, dilemmáztam rendesen végül igent mondtam. A megkapott időpont és koordináták alapján kicsit késve, de odaértem a kiindulási ponthoz, ami a BAH-csomópontnál volt zulu idő szerint hétfőn 11:30 körül. Itt találkoztam a többi partizánnal, név szerint Thorpe Samuval, Turcsik Viktorral és Galkó Mátéval. Kis idő múlva megérkezett csapatszállító járművével a fotós úr is. Pacsi-pacsi, gyors tankolás, aztán sipirc. Bp határában még gyors McDrive, utánna meg sem álltunk egészen a Balatonig. Az elsőszámú úticél Dörgicse volt, ami mintegy 15-20 km-re található Balatonfüredtől. Az autót teljesen kitöltöttük, így a másfél-kétórás út után felüdülés volt kiszállni az autóból. A spotot amit kerestünk Samu ajánlotta, ám mielőtt ténylegesen elindultunk volna a spothoz, seprűt kellett szereznünk. Miután ezt is kipipáltuk, a Dörgicse határában levő kis hídhoz mentünk ahol kezdetét vették a fotózás előkészületei. Ez az igen kis falucska egy méretes fullpipe-pal szolgált, ami hétköznapi embernek nem sokat mond, viszont egy gördeszkásnak annál inkább megmozgatja a fantáziáját. A seprű jó szolgálatot tett, kipucoltuk az alagutat, azonban még így is vizes volt kicsit, ami igazán nem szerencsés. Máté a főcserkész kiötlötte hogy rakjunk tüzet, majd a hő megoldja a problémát. Rőzsegyűjtés és tűzgyújtás közben a fotós úr előadást tartott a repülő kullancsokról, ami az új riogatás mostanság. Nem jutott eszünkbe, hogy ez a hely nem egészen alkalmas tűzgyújtásra, hiszen nem igazán szellőzik. Enyhe füstinhalálás, közepette bosszankodtunk hogy milyen kisebbségi szagunk lesz a nap végére. Oltás és söprögetés következett megint, majd a fények beállítása és indulhatott a móka. Samu bátran pumpálgatott a karikában, én pedig e357 úrral egyetemben lőttük a képeket ifjúról. Máté unszolására a srác megeresztett még egy nosegrab-es backside turnt a csőben. Miután minden megvolt, pakolás be a vissza a kocsiba, majd irány Székesfehérvár. Itt a színházhoz kellett mennünk, ám beletelt 15 percbe és 3 járókelőbe mire útbaigazítást kaptunk. Itt a Balu vezette kis brigád már javában rendezgette a kiállításul szolgáló kirakatot, hogy kész legyenek az 5 órai megnyitóra. Öt óra körül elkészültek és egy performance mértékű mini ollie verseny vette kezdetét, ami hármunk között zajlott le. Mivel a lábbélim teljesen szétkopott, így nem sok reményt fűztem a dologhoz, ezért inkább képeket csináltam. Samu és Viktor készségesen repülték át a fél bevásárlókocsit ami mértékegységként szolgált. Végül Viktor nyerte a díjat, ami egy 15 éves Suicidal Tendencies póló volt. Búcsúzás a többiektől, eztán gyors kaja, pia majd elindultunk haza. Kosztolányin pacsi a többiektől, aztán tipli haza. A napomat koronázta hogy az esti program sem maradt el, így a kecske is jóllakott, meg a káposzta is.